Amikor a Kundalini áthalad ezen a csakrán, gondolataink
hullámai meghosszabbodnak olymódon, hogy a két gondolat közötti űr kiszélesedik.
Ez az űr a csend és ahogy a csakra szirmai megnyílnak, a csend kivirágzik a
középpontban és kiterjed, gondolatainkat tudatosságunk perifériájára szorítva.
Ez az, ahol a “gondolat nélküli tudatosság” bekövetkezik. Ebben az állapotban
valóban érezzük a csendet, a nyugalmat, mely a teremtés szívében van. Az Agnya csakra elsődleges tulajdonsága a megbocsátás. Ha meglátjuk, hogy a harag önpusztító, hogy mi magunk szenvedünk ennek az érzelemnek a hatására, a megbocsátás könnyűvé válik. Ami történik, az annyi, hogy megszabadulunk a láncainktól. Ahogyan Abraham Lincoln mondta, amikor szemére vetették, hogy az amerikai polgárháborúban megbocsátó hangon fejezte ki magát, „… nem semmisítem-e meg ellenségeimet azzal, hogy a barátaimmá teszem őket?”
Egyebek között az agnya csakra uralja a látásunkat. Ezért ajándékként tisztelnünk kell a szemeinket, amelyen keresztül az isteni teremtés szépsége feltárul előttünk. Nem szabad eltékozolnunk ezt az ajándékot, sem visszaélnünk vele. Irányítsuk figyelmünket a természetre (az égre, a földre vagy a tűz lángjára).